>>Jól használjuk eszünket minden cselekedetünkben és bármely dologban,
legyen világos tudatunk magunkról és benső természetünkről, ragadjuk meg
Istent mindenben a legnagyobb mértékben, amennyire csak lehet. Mert
olyannak kell lennünk, amilyennek a mi Mesterünk mondta: Hasonlítsatok
azokhoz az emberekhez, akik mindig őrködnek és várják az ő Urukat!
Az ilyen őrködő emberek valóban éberek, és lesik, hogy felbukkanjon az,
akire várakoznak. Mindenkiben aki odavetődik Őt várják, bármely idegen
legyen is az ő számukra.
Így tegyünk mi is: tudatosan, minden dologban az Örökké Létezőt
törekedjünk felfedezni! Ez olyan igyekezetet követel, hogy meg kell
tenni mindent, amire értelmünk és erőnk szerint képesek vagyunk. Ha így
teszünk, akkor járunk el helyesen, s minden dologban egyaránt az Istent
ragadjuk meg, és egyaránt bőven találjuk Őt mindenben. Akinek ügye ilyen
jól állna, akinek Isten ennyire sajátjává válna, annak Ő még egy világi
cselekedetben is épp úgy ragyogna, mint a legszentségesebb tettben.
Ámde ezt ne úgy értsük, hogy tegyünk valami nagyon világiasat vagy nem illő dolgot, hanem úgy, hogy a látás és hallás révén belénk került külső dolgokat kell a Mindenható felé fordítani. Akinek Isten minden dologban ilyen jelenvaló lett, és értelmét a legteljesebb mértékben uralja és használja, egyedül az ismeri az igazi békességet és birtokosa a valódi mennyei birodalomnak.<<
| Meister Eckhart von Hochheim prédikációja nyomán |
| Fényképek: Dharmapa |
